Leírás
II. Ferdinánd szobra a Via Garibaldin áll, pontosabban a Largo marinai russi téren.
Története 1839-ben kezdődik, amikor Pietro Tenerani, a 19. század neves szobrásza elkészítette az első bronzszobrot. Ez II. Ferdinándot egyenruhában ábrázolta, kezében a városnak kedvező okiratokkal. Az 1848-as forradalom idején a Bourbon uralkodó nyolc hónapon át bombázta a várost, és ezzel kiérdemelte a „bombakirály” gúnynevet. A messinaiak ekkor levették a szobrot, amely a Piazza Duomón állt, majd beolvasztották, és mozsárágyúkat öntöttek belőle a Bourbon hadsereg ellen.
Az 1848-as felkelések kudarca után a Bourbon uralkodó visszaszerezte az irányítást a terület felett, és új szobor készült. A jelenlegi bronzszobor szintén Tenerani műve, 1852-ből származik. Az uralkodó jobb kezét felemeli, a bal kezét pedig a kard közelében tartja (vagyis kevésbé „békés” testtartásban). A mű mégis gazdag részletekben, például a palást hímzéseiben vagy az arc nyugodt kifejezésében. Az 1861-es Risorgimento idején megkímélték, az 1908-as földrengésben pedig szerencsére nem károsodott. 1973-ig a Regionális Múzeumban őrizték, azóta áll a mostani helyén.
Története 1839-ben kezdődik, amikor Pietro Tenerani, a 19. század neves szobrásza elkészítette az első bronzszobrot. Ez II. Ferdinándot egyenruhában ábrázolta, kezében a városnak kedvező okiratokkal. Az 1848-as forradalom idején a Bourbon uralkodó nyolc hónapon át bombázta a várost, és ezzel kiérdemelte a „bombakirály” gúnynevet. A messinaiak ekkor levették a szobrot, amely a Piazza Duomón állt, majd beolvasztották, és mozsárágyúkat öntöttek belőle a Bourbon hadsereg ellen.
Az 1848-as felkelések kudarca után a Bourbon uralkodó visszaszerezte az irányítást a terület felett, és új szobor készült. A jelenlegi bronzszobor szintén Tenerani műve, 1852-ből származik. Az uralkodó jobb kezét felemeli, a bal kezét pedig a kard közelében tartja (vagyis kevésbé „békés” testtartásban). A mű mégis gazdag részletekben, például a palást hímzéseiben vagy az arc nyugodt kifejezésében. Az 1861-es Risorgimento idején megkímélték, az 1908-as földrengésben pedig szerencsére nem károsodott. 1973-ig a Regionális Múzeumban őrizték, azóta áll a mostani helyén.