Leírás
A monteverginei kolostor története elválaszthatatlanul összefonódik alapítójáéval, Smeralda Eustochia Calafatóéval, akit II. János Pál pápa 1988-ban avatott szentté.
A fiatal lány kivételesen szép volt, a legenda szerint ő állt modellt Antonello da Messina híres portréjához, az „Annunciatához”. Egészen fiatalon arra vágyott, hogy az életét az Úrnak szentelje, ám az apja, egy gazdag kereskedő, ellenezte a döntését. Amikor az apja meghalt, Smeralda – aki a fogadalomtételkor az Eustochia nevet vette fel – belépett a klarissza rendbe. A testvérei, akik azzal fenyegetőztek, hogy felgyújtják a kolostort, ahol élt, ellenezték ezt, ezért a basicòi kolostor fogadta be. Mivel Szent Klára rendjének szabályait szigorúbban akarta követni, mint ahogy azt az őt befogadó kolostorban tették, III. Callixtus pápától engedélyt kapott arra, hogy másikat alapítson a volt Accomandata-kórház helyén: ez 1460-ban történt. Itt maradt 1464-ig, amikor megalapította a monteverginei kolostort.
A kolostor a via XXIV Maggio mentén áll (egykor via dei Monasteri, 1908 előtt a város egyik fő útja), és rengeteg turista keresi fel, akik elsősorban Szent Eustochia romlatlan testét szeretnék látni. A holttest az oltár felett, üvegkoporsóban van kiállítva, amely az 1908-as földrengés pusztítását is átvészelte. A földrengés után a kolostort 1929-ben nyitották meg újra az istentisztelet számára. A látogatót azonnal magával ragadja az egyhajós templom barátságos hangulata, harmonikus építészeti formái, a márványberakások, valamint a puttókkal díszített oltárok és fejezetek.
A templomban megcsodálhatod a főoltár fölötti vásznat is, amely az Angyalok Királynéját ábrázolja Szent Ferenccel és Szent Klárával; Giovan Battista Quagliata festette 1658-ban. Látható még a stigmatizálódó Szent Ferencet ábrázoló festmény, amelyet Michele Panebianco festett a 19. században, valamint a Szent Balázst ábrázoló kép is, amely 1931-es, és Gaetano Corsini alkotása.
Sajnos a földrengés után rengeteg műalkotás odaveszett, de a felső kápolna helyiségeiben, ahol a szent teste nyugszik, nagy értékű műalkotásokat és szent tárgyakat is megtekinthetsz.
A fiatal lány kivételesen szép volt, a legenda szerint ő állt modellt Antonello da Messina híres portréjához, az „Annunciatához”. Egészen fiatalon arra vágyott, hogy az életét az Úrnak szentelje, ám az apja, egy gazdag kereskedő, ellenezte a döntését. Amikor az apja meghalt, Smeralda – aki a fogadalomtételkor az Eustochia nevet vette fel – belépett a klarissza rendbe. A testvérei, akik azzal fenyegetőztek, hogy felgyújtják a kolostort, ahol élt, ellenezték ezt, ezért a basicòi kolostor fogadta be. Mivel Szent Klára rendjének szabályait szigorúbban akarta követni, mint ahogy azt az őt befogadó kolostorban tették, III. Callixtus pápától engedélyt kapott arra, hogy másikat alapítson a volt Accomandata-kórház helyén: ez 1460-ban történt. Itt maradt 1464-ig, amikor megalapította a monteverginei kolostort.
A kolostor a via XXIV Maggio mentén áll (egykor via dei Monasteri, 1908 előtt a város egyik fő útja), és rengeteg turista keresi fel, akik elsősorban Szent Eustochia romlatlan testét szeretnék látni. A holttest az oltár felett, üvegkoporsóban van kiállítva, amely az 1908-as földrengés pusztítását is átvészelte. A földrengés után a kolostort 1929-ben nyitották meg újra az istentisztelet számára. A látogatót azonnal magával ragadja az egyhajós templom barátságos hangulata, harmonikus építészeti formái, a márványberakások, valamint a puttókkal díszített oltárok és fejezetek.
A templomban megcsodálhatod a főoltár fölötti vásznat is, amely az Angyalok Királynéját ábrázolja Szent Ferenccel és Szent Klárával; Giovan Battista Quagliata festette 1658-ban. Látható még a stigmatizálódó Szent Ferencet ábrázoló festmény, amelyet Michele Panebianco festett a 19. században, valamint a Szent Balázst ábrázoló kép is, amely 1931-es, és Gaetano Corsini alkotása.
Sajnos a földrengés után rengeteg műalkotás odaveszett, de a felső kápolna helyiségeiben, ahol a szent teste nyugszik, nagy értékű műalkotásokat és szent tárgyakat is megtekinthetsz.