Leírás
A Palazzo Zanca Messina városháza, egy nagy, mintegy 12 000 négyzetméteres neoklasszicista épület az Európai Unió tér (Piazza Unione Europea) és a Corso Cavour között. Az irodái alatt, az Antiquariumban a római és középkori város maradványait őrzi.
Az épület nevét a palermói építészről, Antonio Zancáról kapta, aki 1914 és 1924 között építette. A régi városháza a Palazzatában állt, a kikötőre néző hosszú palotasorban, és az 1908-as földrengés elpusztította.
A homlokzat tele van a város jelképeivel. A timpanonban a Peloro királynője ül a háromágú szigonnyal, két fekvő szirén között: ez a kereskedelmi és tengeri forgalmáról híres Messina allegóriája.
A Via San Camillo felőli oldalon két dombormű ábrázolja Dinát és Clarenzát, a hősnőket, akik a hagyomány szerint a szicíliai vecsernye háborújában védelmezték a falakat. A szemközti oldalon, a Via Consolato del Mare oszlopcsarnokos bejárata előtt áll az 1619-es Senatoria-kút.
A főemeleten, a Sala della Giuntában függ Alonso Rodriguez 17. századi Utolsó vacsora című festménye, amely egy már nem létező templom számára készült. A főlépcsőház közepén Antonello da Messina bronzszobra áll, több teremben pedig Adolfo Romano és Daniele Schmidt freskói láthatók.
Az Antiquarium véletlenül született. 1976-ban, az új városi irodák alapozásához végzett ásatás közben egy nagy, római császárkori épületegyüttes maradványai kerültek elő az i. sz. 1–2. századból.
Fölötte, rétegről rétegre, egy középkori városnegyed házai álltak, amelyet a 12. és a 15. század között laktak két egymást keresztező kis utca mentén, a via della Neve és a vico della Neve mentén. Az ásatásokat, bár megrongálódtak, megmentették, és 2009 óta meg lehet látogatni őket.
A vitrinekben az ásatáson talált tárgyak láthatók, köztük állatmaradványok is, amelyek elárulják, mit ettek a lakók. Az épületen belül görög kori falszakaszok is megmaradtak.
Az épület a nagy történelmet is látta. 1955-ben itt tartották a messinai konferenciát, ahol hat ország miniszterei lefektették a mai Európai Unió alapjait. Köztük volt a messinai Gaetano Martino is.
A bejárati kapun ez olvasható: „Gran Mirci”, vagyis „köszönöm szépen”. Egy történelmileg alig megalapozott legenda szerint ezzel köszönte meg Arkadiosz keleti császár a messinai hajóknak, hogy 407-ben a segítségére siettek.
Az épület nevét a palermói építészről, Antonio Zancáról kapta, aki 1914 és 1924 között építette. A régi városháza a Palazzatában állt, a kikötőre néző hosszú palotasorban, és az 1908-as földrengés elpusztította.
A homlokzat tele van a város jelképeivel. A timpanonban a Peloro királynője ül a háromágú szigonnyal, két fekvő szirén között: ez a kereskedelmi és tengeri forgalmáról híres Messina allegóriája.
A Via San Camillo felőli oldalon két dombormű ábrázolja Dinát és Clarenzát, a hősnőket, akik a hagyomány szerint a szicíliai vecsernye háborújában védelmezték a falakat. A szemközti oldalon, a Via Consolato del Mare oszlopcsarnokos bejárata előtt áll az 1619-es Senatoria-kút.
A főemeleten, a Sala della Giuntában függ Alonso Rodriguez 17. századi Utolsó vacsora című festménye, amely egy már nem létező templom számára készült. A főlépcsőház közepén Antonello da Messina bronzszobra áll, több teremben pedig Adolfo Romano és Daniele Schmidt freskói láthatók.
Az Antiquarium véletlenül született. 1976-ban, az új városi irodák alapozásához végzett ásatás közben egy nagy, római császárkori épületegyüttes maradványai kerültek elő az i. sz. 1–2. századból.
Fölötte, rétegről rétegre, egy középkori városnegyed házai álltak, amelyet a 12. és a 15. század között laktak két egymást keresztező kis utca mentén, a via della Neve és a vico della Neve mentén. Az ásatásokat, bár megrongálódtak, megmentették, és 2009 óta meg lehet látogatni őket.
A vitrinekben az ásatáson talált tárgyak láthatók, köztük állatmaradványok is, amelyek elárulják, mit ettek a lakók. Az épületen belül görög kori falszakaszok is megmaradtak.
Az épület a nagy történelmet is látta. 1955-ben itt tartották a messinai konferenciát, ahol hat ország miniszterei lefektették a mai Európai Unió alapjait. Köztük volt a messinai Gaetano Martino is.
A bejárati kapun ez olvasható: „Gran Mirci”, vagyis „köszönöm szépen”. Egy történelmileg alig megalapozott legenda szerint ezzel köszönte meg Arkadiosz keleti császár a messinai hajóknak, hogy 407-ben a segítségére siettek.