Leírás
A Pietro Castelli botanikus kert a Messinai Egyetem tudományos kertje: egy hektárnyi zöld terület a XX Settembre téren, a város szívében. 1638-ban alapították, és nyugodt oázis, ahol a fél világból érkezett fák nőnek a kizárólag Szicíliában élő növények mellett.
A látogatás főszereplői a kert óriásai: a hatalmas kalábriai fenyők (Pinus brutia), a sárkányfáknak nevezett dracaenák, a nagy ausztráliai Ficus macrophylla, a ginkgo, a kanári pálmák és a magas washingtonia pálmák.
A legkülönlegesebb sarkok közé tartoznak a trópusi gyümölcsfák, például a mangó, a guava, a cherimoya és a feijoa, majd a fáspáfrányok, az amazonasi liánok, a bolíviai tipuana és a dél-afrikai calodendrum. A medencékben tavirózsák és papiruszok nőnek, mind a Nílus mentéről, mind a közeli, Siracusa melletti Ciane folyóról.
A botanika kedvelői megkereshetik a szicíliai endemikus fajokat, például a Woodwardia radicans páfrányt és a Fritillaria messanensis-t, amely a nevében a város nevét viseli. A kert jelképe egy apró szicíliai sztatice, a Limonium sibthorpianum.
Az alapító Pietro Castelli római orvos és botanikus volt, korábban a római Farnese-kertek igazgatója, akiért Messina versengett a páduai egyetemmel. „Egyszerű gyógynövények kertje” a városfal mentén, a Porta Imperiale mögött feküdt, nagyjából 560 méter hosszú sáv volt: Szicília első botanikus kertje.
1640-ben Castelli kiadta a kert katalógusát, a Hortus Messanensist, amelyben a növényeket tizennégy osztályba sorolta. 1661-ben Marcello Malpighi követte, a szövettan atyja, aki műveiben összegyűjtött mikroszkópos megfigyeléseinek nagy részét éppen e kert növényein végezte.
A kert története aztán a városéval együtt alakult. Az 1678-as spanyellenes felkelés után a spanyolok az egyetem bezárásával büntették Messinát, a kertet pedig lerombolták. Csak 1889-ben született újjá, négy hektáron, Antonino Borzì botanikusra bízva.
Az 1908-as földrengés újra lesújtott rá: a terület nagy részén a hajléktalanná vált emberek szállásai épültek, amelyekből később házak lettek. Ezért maradt a akkori négy hektárból mindössze egy, amely sűrűn tele van évszázados fákkal.
A látogatás főszereplői a kert óriásai: a hatalmas kalábriai fenyők (Pinus brutia), a sárkányfáknak nevezett dracaenák, a nagy ausztráliai Ficus macrophylla, a ginkgo, a kanári pálmák és a magas washingtonia pálmák.
A legkülönlegesebb sarkok közé tartoznak a trópusi gyümölcsfák, például a mangó, a guava, a cherimoya és a feijoa, majd a fáspáfrányok, az amazonasi liánok, a bolíviai tipuana és a dél-afrikai calodendrum. A medencékben tavirózsák és papiruszok nőnek, mind a Nílus mentéről, mind a közeli, Siracusa melletti Ciane folyóról.
A botanika kedvelői megkereshetik a szicíliai endemikus fajokat, például a Woodwardia radicans páfrányt és a Fritillaria messanensis-t, amely a nevében a város nevét viseli. A kert jelképe egy apró szicíliai sztatice, a Limonium sibthorpianum.
Az alapító Pietro Castelli római orvos és botanikus volt, korábban a római Farnese-kertek igazgatója, akiért Messina versengett a páduai egyetemmel. „Egyszerű gyógynövények kertje” a városfal mentén, a Porta Imperiale mögött feküdt, nagyjából 560 méter hosszú sáv volt: Szicília első botanikus kertje.
1640-ben Castelli kiadta a kert katalógusát, a Hortus Messanensist, amelyben a növényeket tizennégy osztályba sorolta. 1661-ben Marcello Malpighi követte, a szövettan atyja, aki műveiben összegyűjtött mikroszkópos megfigyeléseinek nagy részét éppen e kert növényein végezte.
A kert története aztán a városéval együtt alakult. Az 1678-as spanyellenes felkelés után a spanyolok az egyetem bezárásával büntették Messinát, a kertet pedig lerombolták. Csak 1889-ben született újjá, négy hektáron, Antonino Borzì botanikusra bízva.
Az 1908-as földrengés újra lesújtott rá: a terület nagy részén a hajléktalanná vált emberek szállásai épültek, amelyekből később házak lettek. Ezért maradt a akkori négy hektárból mindössze egy, amely sűrűn tele van évszázados fákkal.