Leírás
A Falconieri-kút a Basicò téren álló 19. századi szökőkút Messina történelmi központjában, a Monte di Pietà és a montaltói kegyhely közelében. Elegáns és kissé egzotikus: toszkán reneszánsz stílusú márványt és öntöttvas tengeri szörnyeket ötvöz.
Carlo Falconieri messinai építész tervezte 1842-ben a Szenátus megbízásából egy különleges évforduló alkalmából: tizennyolc évszázada érkezett Messinába az a Levél, amelyet a hagyomány szerint a Szűzanya adott át a város követeinek. 1843-ban avatták fel; Falconieri ugyanezekben az években a Teatro Vittorio Emanuelén is dolgozott.
A két lépcsőfokon álló medence különös, majdnem nyolcszögletű formájú: egy görög kereszt és egy elforgatott négyzet metszéséből jön létre. Az alak annak a térnek az emlékét idézte, amelyre a kutat szánták, a Piazza Ottagonáét, amely ma a Piazza Filippo Juvarra nevet viseli.
Középen négyzet alapú oszlop emelkedik, állatokkal és a groteszkekhez hasonló növényi díszekkel faragva. Két egymásra helyezett csésze nyugszik rajta, amelyek felfelé egyre kisebbek; a tetején, göndörödő levelek között a vízsugár két egymással szembeforduló kagylóból tör elő.
1846-ban a kút négy talapzattal, kis medencékkel és ugyanennyi, Palermóban öntött öntöttvas tengeri szörnnyel gazdagodott: tengeri lények testével, oroszlán-, ember-, griffmadár- és delfinfejjel.
Együtt úgy tűnik, a föld, az ég és a tenger élőlényeit jelenítik meg. A szörnyek a 16. századi Neptunusz-kút alakjaira is emlékeztetnek. Tövükben vízcsövek voltak, valószínűleg azért, hogy a városlakók vizet vehessenek.
Az egész kutat klasszikus és tengeri motívumok díszítik: akantuszlevelek, pálmák, lótuszvirágok és tavirózsák. Minden szörny mögött akantuszlevelekkel faragott márvány lunetta szolgál háttérként.
A kút túlélte az 1908-as földrengést. Szétszedték, darabjai pedig 1957-ig a Regionális Múzeumban maradtak, amikor a mostani helyén újra összeállították.
Carlo Falconieri messinai építész tervezte 1842-ben a Szenátus megbízásából egy különleges évforduló alkalmából: tizennyolc évszázada érkezett Messinába az a Levél, amelyet a hagyomány szerint a Szűzanya adott át a város követeinek. 1843-ban avatták fel; Falconieri ugyanezekben az években a Teatro Vittorio Emanuelén is dolgozott.
A két lépcsőfokon álló medence különös, majdnem nyolcszögletű formájú: egy görög kereszt és egy elforgatott négyzet metszéséből jön létre. Az alak annak a térnek az emlékét idézte, amelyre a kutat szánták, a Piazza Ottagonáét, amely ma a Piazza Filippo Juvarra nevet viseli.
Középen négyzet alapú oszlop emelkedik, állatokkal és a groteszkekhez hasonló növényi díszekkel faragva. Két egymásra helyezett csésze nyugszik rajta, amelyek felfelé egyre kisebbek; a tetején, göndörödő levelek között a vízsugár két egymással szembeforduló kagylóból tör elő.
1846-ban a kút négy talapzattal, kis medencékkel és ugyanennyi, Palermóban öntött öntöttvas tengeri szörnnyel gazdagodott: tengeri lények testével, oroszlán-, ember-, griffmadár- és delfinfejjel.
Együtt úgy tűnik, a föld, az ég és a tenger élőlényeit jelenítik meg. A szörnyek a 16. századi Neptunusz-kút alakjaira is emlékeztetnek. Tövükben vízcsövek voltak, valószínűleg azért, hogy a városlakók vizet vehessenek.
Az egész kutat klasszikus és tengeri motívumok díszítik: akantuszlevelek, pálmák, lótuszvirágok és tavirózsák. Minden szörny mögött akantuszlevelekkel faragott márvány lunetta szolgál háttérként.
A kút túlélte az 1908-as földrengést. Szétszedték, darabjai pedig 1957-ig a Regionális Múzeumban maradtak, amikor a mostani helyén újra összeállították.