Leírás
A Gennaro-kút (olaszul Fontana di Gennaro), melynek valódi neve Vízöntő-kút (fontana dell'Acquario), egy 1602-ből származó márványkút a Corso Cavour elején, Messina belvárosában. Egy fiatal Vízöntő ül egy gömbön, melyet a zodiákus jegyei vesznek körül.
Egy nyolcszögletű, rózsaszín márvány medence fölött magas talapzat tartja a gömböt, amely a világot vagy az égboltot jelképezi, és amelyet a zodiákus tizenkét jegyét ábrázoló szalag övez. Az alján négy maszkaron látható.
A csúcson ül a Vízöntő: egy meztelen, atletikus fiatalember, aki két amforát tart. 1870-ig a víz a maszkaronokból és a kancsóiból is kifolyt. Az idő által megkoptatott, a földrengéstől megviselt fehér márvány szinte befejezetlennek tűnik, az alak mégis erőteljes és mozgalmas marad.
A kutat a messinai szenátus rendelte meg, és III. Fülöp királynak ajánlotta. A hat szenátor neve és az évszám a közeli Palazzo Brunaccini falán lévő emléktáblába volt vésve, amely az 1908-as földrengésben megsemmisült.
Caio Domenico Gallo történetíró szerint „az 1602-es új év beköszöntekor” állították fel a Sant'Antonio-plébánia terén, amelyet „di Jannò” néven emlegettek. A szerző bizonytalan: Rinaldo Bonanno nevéhez kötötték, de a szobrász 1590-ben meghalt, ezért valószínűbb, hogy egyik tanítványa alkotta.
A népszerű név is kis rejtély. A Gennaro (január) eredhet attól a hónaptól, amikor a Nap a Vízöntő jegyébe lép, vagy a művet finanszírozó család nevéből.
Egy másik feltevés Janushoz, a kapuk római istenéhez köti: a környéken a városfal egyik kapuja nyílt, a teret pedig „di Jannò” névvel illették. Hogy egy római kultusz emléke a XVII. századig fennmaradt volna, azonban nehezen hihető.
Az 1908-as földrengés megcsonkította a kutat, ezért szétszedték, és évekig a múzeumban őrizték. Az 1930-as évek elején, a restaurálás után az eredeti helyétől nem messze állították újra össze, ahol ma is áll.
Egy nyolcszögletű, rózsaszín márvány medence fölött magas talapzat tartja a gömböt, amely a világot vagy az égboltot jelképezi, és amelyet a zodiákus tizenkét jegyét ábrázoló szalag övez. Az alján négy maszkaron látható.
A csúcson ül a Vízöntő: egy meztelen, atletikus fiatalember, aki két amforát tart. 1870-ig a víz a maszkaronokból és a kancsóiból is kifolyt. Az idő által megkoptatott, a földrengéstől megviselt fehér márvány szinte befejezetlennek tűnik, az alak mégis erőteljes és mozgalmas marad.
A kutat a messinai szenátus rendelte meg, és III. Fülöp királynak ajánlotta. A hat szenátor neve és az évszám a közeli Palazzo Brunaccini falán lévő emléktáblába volt vésve, amely az 1908-as földrengésben megsemmisült.
Caio Domenico Gallo történetíró szerint „az 1602-es új év beköszöntekor” állították fel a Sant'Antonio-plébánia terén, amelyet „di Jannò” néven emlegettek. A szerző bizonytalan: Rinaldo Bonanno nevéhez kötötték, de a szobrász 1590-ben meghalt, ezért valószínűbb, hogy egyik tanítványa alkotta.
A népszerű név is kis rejtély. A Gennaro (január) eredhet attól a hónaptól, amikor a Nap a Vízöntő jegyébe lép, vagy a művet finanszírozó család nevéből.
Egy másik feltevés Janushoz, a kapuk római istenéhez köti: a környéken a városfal egyik kapuja nyílt, a teret pedig „di Jannò” névvel illették. Hogy egy római kultusz emléke a XVII. századig fennmaradt volna, azonban nehezen hihető.
Az 1908-as földrengés megcsonkította a kutat, ezért szétszedték, és évekig a múzeumban őrizték. Az 1930-as évek elején, a restaurálás után az eredeti helyétől nem messze állították újra össze, ahol ma is áll.