Leírás
A Badiazza, azaz a Santa Maria della Valle-templom egy középkori apátság, amelyet úgy koronáznak fogak, mint egy várat. Egy időszakos vízfolyás medrében áll a San Rizzo-dombok lábánál, közvetlenül Messina mellett. A Peloritani-hegységen átvezető régi út mentén álló, magányos épületben normann ívek, gótikus boltozatok, valamint királynék, királyok és legendák története találkozik.
Kívülről az egész épületet koronázó csatornák tűnnek fel, igazi erődtemplomra vallanak, továbbá a cikcakk mintával díszített ívekkel ékes kapuzat, amely a normannokkal érkezett Szicíliába. Az oldalfalon csúcsíves kapu áll leveles oszlopfőkkel, amelyet a kutatók a francia gótikához hasonlítottak.
Bent három hajó vezet a megemelt, szokatlanul tágas kereszthajóhoz, amelynek sarkaiban négy kis karzat található. A keresztboltozatok bordái kétszínűek: fehér mészkő és fekete láva kváderei váltakoznak bennük. Minden oszlopfő különbözik a többitől, normann, ciszterci és burgundi hatásokat egyesítve.
A kupola, amelyet talán könnyű habkőből építettek, 1840 körül leomlott. Az apszisokat bizánci mozaikok borították: egy töredék maradt fenn Szent Péter fejével, ma a messinai Regionális Múzeumban látható.
A Santa Maria della Scala nevet, amelyet a templom a középkorban kapott, egy legenda adja. A kikötőben álló hajó nem tudott kfutni, amíg partra nem vitték a Madonna ikonját; a kép egy vezető nélküli, üszők húzta szekéren felkapaszkodott a vízfolyás medrében az apácák remetelakához.
1168-ban II. Vilmos és anyja, Margit királyi kápolnává tették. A szicíliai vecsernye idején, 1282-ben az anjou csapatok kifosztották és felgyújtották. 1303-ban itt szövődött volna szerelem a fiatal III. Frigyes király és Anjou Eleonóra között, a középső apszis pedig azt ábrázolta, ahogy a templomot adományozzák.
Az apácák a 16. században elhagyták, és romossá vált. A 19. századi áradások kívül-belül betemették, az 1950-es években az áradások ellen épített betonfal pedig ma részben eltakarja.
Kívülről az egész épületet koronázó csatornák tűnnek fel, igazi erődtemplomra vallanak, továbbá a cikcakk mintával díszített ívekkel ékes kapuzat, amely a normannokkal érkezett Szicíliába. Az oldalfalon csúcsíves kapu áll leveles oszlopfőkkel, amelyet a kutatók a francia gótikához hasonlítottak.
Bent három hajó vezet a megemelt, szokatlanul tágas kereszthajóhoz, amelynek sarkaiban négy kis karzat található. A keresztboltozatok bordái kétszínűek: fehér mészkő és fekete láva kváderei váltakoznak bennük. Minden oszlopfő különbözik a többitől, normann, ciszterci és burgundi hatásokat egyesítve.
A kupola, amelyet talán könnyű habkőből építettek, 1840 körül leomlott. Az apszisokat bizánci mozaikok borították: egy töredék maradt fenn Szent Péter fejével, ma a messinai Regionális Múzeumban látható.
A Santa Maria della Scala nevet, amelyet a templom a középkorban kapott, egy legenda adja. A kikötőben álló hajó nem tudott kfutni, amíg partra nem vitték a Madonna ikonját; a kép egy vezető nélküli, üszők húzta szekéren felkapaszkodott a vízfolyás medrében az apácák remetelakához.
1168-ban II. Vilmos és anyja, Margit királyi kápolnává tették. A szicíliai vecsernye idején, 1282-ben az anjou csapatok kifosztották és felgyújtották. 1303-ban itt szövődött volna szerelem a fiatal III. Frigyes király és Anjou Eleonóra között, a középső apszis pedig azt ábrázolta, ahogy a templomot adományozzák.
Az apácák a 16. században elhagyták, és romossá vált. A 19. századi áradások kívül-belül betemették, az 1950-es években az áradások ellen épített betonfal pedig ma részben eltakarja.