Leírás
A négy kút (Le Quattro Fontane) Messina belvárosában áll, a via I Settembre és a via Cardines kereszteződésében. Barokk márványkutak ezek, amelyek a paloták sarkaihoz simulnak. Az eredeti négy közül kettő ma is a helyén van, a másik kettő a Regionális Múzeumban látható.
A négyes kereszteződés a palermói Quattro Canti mintájára született: látványos útkereszteződés, amely a spanyol uralom idején a város jelentőségét ünnepelte. A kutakat a római építész, Giacomo Calcagni tervezte, és mind a négyet egyformának képzelte el.
A téma a tenger, tisztelgés a kikötők és kereskedelmi útvonalak városa előtt. Mindegyik kúton oldalsó konzolokon tengeri lovak, delfinek, kagylók és tritonok láthatók, középen pedig egy nagy maszkaron (faragott arc) van, felfújt arccal, amely a vizet fújja.
A tetején kitárt szárnyú sas nyugszik a spanyol birodalmi jelvényeken, a város címerei között; csak az egyiken találsz helyette a Savoyai-ház címerét.
Különböző időkben faragták őket, majdnem nyolcvan év különbséggel. Az elsőt a firenzei Innocenzo Mangani faragta, és 1666 nagyszombatján kezdett vizet adni. A másodikat, a savoyai címeres darabot Ignazio Buceti fejezte be 1717-ben, abban az időben, amikor Szicíliát a Savoyaiak kormányozták.
Az utolsó kettőt névtelen márványfaragók készítették el 1742-ben, a Madonna della Lettera százéves ünnepére. Egy latin felirat arról tanúskodott, hogy ezeket a újabb kutakat a kereskedők céhe állíttatta.
1854-ben a városi tanács eltávolíttatta a kutak lábánál lévő kis medencéket, mert a polgárok folyamatos használata tönkretette a szobrokat. Az 1908-as földrengés főleg az 1742-es két kutat rongálta meg.
Ma a kereszteződésben Mangani kútja és az 1742-es kettő egyike áll, utóbbit az 1930-as években állították helyre. Buceti savoyai címeres kútját és az utolsót, amely darabokra tört, 2003-ban rakták újra össze a Regionális Múzeum bejárati rámpáján.
Az 1908-as romok között, az egyik kút közelében, egyesek egy ősi Herkules-templom maradványait vélték felismerni. A hagyomány ide helyezte a római Caius Heius Pollio házát is, aki állítólag Cicerót látta itt vendégül.
A négyes kereszteződés a palermói Quattro Canti mintájára született: látványos útkereszteződés, amely a spanyol uralom idején a város jelentőségét ünnepelte. A kutakat a római építész, Giacomo Calcagni tervezte, és mind a négyet egyformának képzelte el.
A téma a tenger, tisztelgés a kikötők és kereskedelmi útvonalak városa előtt. Mindegyik kúton oldalsó konzolokon tengeri lovak, delfinek, kagylók és tritonok láthatók, középen pedig egy nagy maszkaron (faragott arc) van, felfújt arccal, amely a vizet fújja.
A tetején kitárt szárnyú sas nyugszik a spanyol birodalmi jelvényeken, a város címerei között; csak az egyiken találsz helyette a Savoyai-ház címerét.
Különböző időkben faragták őket, majdnem nyolcvan év különbséggel. Az elsőt a firenzei Innocenzo Mangani faragta, és 1666 nagyszombatján kezdett vizet adni. A másodikat, a savoyai címeres darabot Ignazio Buceti fejezte be 1717-ben, abban az időben, amikor Szicíliát a Savoyaiak kormányozták.
Az utolsó kettőt névtelen márványfaragók készítették el 1742-ben, a Madonna della Lettera százéves ünnepére. Egy latin felirat arról tanúskodott, hogy ezeket a újabb kutakat a kereskedők céhe állíttatta.
1854-ben a városi tanács eltávolíttatta a kutak lábánál lévő kis medencéket, mert a polgárok folyamatos használata tönkretette a szobrokat. Az 1908-as földrengés főleg az 1742-es két kutat rongálta meg.
Ma a kereszteződésben Mangani kútja és az 1742-es kettő egyike áll, utóbbit az 1930-as években állították helyre. Buceti savoyai címeres kútját és az utolsót, amely darabokra tört, 2003-ban rakták újra össze a Regionális Múzeum bejárati rámpáján.
Az 1908-as romok között, az egyik kút közelében, egyesek egy ősi Herkules-templom maradványait vélték felismerni. A hagyomány ide helyezte a római Caius Heius Pollio házát is, aki állítólag Cicerót látta itt vendégül.